11.fejezet

Bár a szavazás még nem zárult le, annyit elárulok, hogy egy kicsit a fejembe láttatok(de persze nem lesznek ilyen egyszerűek a dolgok). Íme a következő rész, ami majdnem 100% David Villa! Várom a véleményeteket (ha már a szavazásnál ilyen lelkesek voltatok) Puszi nektek!

A „buli” körülbelül tíz óra körül érte el a tetőpontját, amikoris a villanyok lekapcsolódtak és halk tánczene töltötte be a teret, páran egyből a táncparkettre libbentek. Én a telefonomat nyomorgattam. Épp egy parázs vita közepén jártam Adelével, mivel megosztottam vele az iménti Fernandós élményeimet, ő pedig erőteljesen kampányolt a srác mellett. Amikor felnéztem, láttam, hogy az említett személy épp a kislányával táncol, az igazat megvallva elbűvölőek voltak, ahogy a férfi lábain egyensúlyozó Norát figyeltem, kicsit elmosolyodtam. Rövidre zártam a vitát Adelével, mivel valami erősebb pia után akartam nézni, mint az előttem árválkodó ásványvizes palack. Láttam ahogy Chris éppen az erkélyen telefonál, Daniel pedig szintén elmerült valamiben, bár volt egy sanda gyanúm, hogy csak nyitott szemmel alszik. Ekkor egy kéz úszott be elém.

- Felkérhetem táncolni a szép hölgyet? – kissé meglepődtem, de mikor felpillantottam David vigyorgó fejével találtam szemben magam.

- Hát persze, daliás lovag! – gyorsan leraktam a cuccaim a székre és a tenyerébe csúsztattam a kezem.
Épp egy gyorsabb szám következett, mire mi Vincent Vegát és Mia Wallance-t megszégyenítően kezdtünk ökörködni. David elmebeteg módjára dobálta magát én pedig folyamatosan kontráztam, észre sem vettük, hogy minden szempár felénk fordul, voltak akik meglepődtek, de voltak akik csak vigyorogtak a mi kis produkciónkon. A szám mintegy két perig tartott, mi pedig alaposan elfáradtunk, így kellemes volt, amikor a zene lassúbbra váltott, épp a székem felé akartam menni, de David elkapta a csuklóm és visszahúzott magához én pedig meglepetten mosolyogva fúrtam bele az arcom a nyakába.

- Hé kislány, mit szólnál, ha ma este megszöktetnélek? Rég beszélgettünk! – suttogta a fülembe.
- Hát akkor azt mondanám, hogy egy hős vagy. De sajna ez két dolog miatt sem lehetséges. – súgtam vissza, miközben elkalandozva köröztem a hátán az ujjaimmal.
- És mi lenne az a két dolog?
- Az egyik ott ül a széken – böktem a fejemmel Daniel felé, gondosan kerülve az engem fürkésző Casillas pillantását – a másik pedig, hogy holnapután lesz a nagy nap és nem akarom, hogy miattam legyél fáradt.
- Tudod bébi, hogy sosem fárasztasz ééés motorral jöttem. – éreztem, hogy belevigyorog a fülembe. Ez igazán övön aluli ütés volt! Szemét, szemét Villa, tudja, hogy a motor a gyengém!
- És mégis honnan szereztél motort? – toltam el magamtól
- Vettem! – jelentette ki önelégült arccal, mire én megforgattam a szemem.
- Hogy lehetsz ilyen…
- Király? – vágott a szavamba. Taszítottam egyet rajta, majd az asztalunk felé vettem az irányt, de David ismét megállított. –Figyelj már, nem tudod, hogy Casillas miért bámul úgy minket, mintha bármelyik percben ki akarna nyírni? – egy lemondó pillantást vetettem az említett személyre, majd megvontam a vállam.
- Gőzöm sincs.

Casillassal farkasszemet nézve vonultam az asztalunkhoz. Annyira felbőszített ez az ártatlan kölyökkutyanézés, hogy majdhogynem lefejeltem Villát, amikor hátrafordultam.

- Van estére egy szabad ágyad? – mondtam úgy, hogy Casillas is jól hallja.

- Naná bébi, mire gondoltál? – elég perverz arcot vágott, így inkább nem válaszoltam, csak elindultam a ruhatár felé, útközben kivettem egy bontatlan üveg pezsgőt az egyik tartóból és elszántan masíroztam kifelé. Még gyorsan írtam két smst, az egyiket Danielnek, hogy Davidnél vagyok és ne jöjjön utánam, a másikat pedig Chrisnek, amiben megígértem, hogy holnap mindenképp együtt ebédelünk. Magamra kanyarítottam a kabátom és várakozóan tekintettem vissza Villára.

- Hol a motor? – kérdeztem.

- Nem semmi nő vagy, az biztos! – míg David elment a motorért én fázósan húztam össze magamon a kabátom, nem gondoltam át ezt a dolgot, de igazából nem érdekelt. Magamban gyorsan feljegyeztem, hogy el ne felejtsek eldicsekedni Adelének, újjabban felvett Horatiusi életformámmal. Az igazat megvallva elegem volt Casillasból és a bűnbánó tekintetéből, Albertból is és abból is, hogy ezen az átkozott fagyos helyen kell dekkolnom és jó képet vágnom olyan dolgokhoz, ami abszolút nem érdekelt! Tudom, hogy sarkítom a dolgokat és valójában nem volt ennyire rossz a helyzet, hiszen itt van velem Chris, de mégis inkább most egy barátra van szükségem.

Mérgesen bontottam ki az üveg pezsgőt és egy jó nagyot kortyoltam belőle. Ez sem volt egy világbajnok ötlet tőlem, a pezsgő is hideg volt és kinnt is hideg volt, így mégjobban elkezdtem fázni. Ekkor motorhangra lettem figyelmes és megjelent előttem egy fekete csodajárgány. Nem voltam annyira járatos a motorokban, de látszott rajta, hogy ez egy nagyon fasza gép lehet. David letámasztotta a motort, majd levette a bukóját.


- Na mit szólsz? Benedvesedett a bugyid mi? – vigyorgott felém, de én még mindig csak a motort bámultam és a mellette hanyagul keresztbetett lábakkal álló Villát. Még soha fel sem tűnt, hogy ilyen jól nézne ki.

- Jaja frankón! – bólogattam, mire Villa egy fekete bukósisakot nyújtott felém. Ittam még egy kicsit a pezsgőből, majd leraktam a földre. Begomboltam a kabátom és felvettem a bukót. David pedig segített felszállni a motorra.

- Indulhatunk? – bólintottam, Villa pedig beindította a csodajárgányt. Hihetetlen érzés volt!