- Sajnálom én…
- Hát persze, te nem akartad, meg nem gondoltad, de Caro… tudod, hogy nem engem kell meggyőznöd. – mondta kissé megenyhülve. Megborzongtam, pedig igazából nem is volt hideg. Albert viszont észrevette és gyorsan a vállamra terítette a zakóját. A kellemes illattól, csak mégjobban bűntudatom lett. Tudjátok, van az a fura érzés amikor megéreztek valami illatot és eszetekbe jut egy emlék, sajnos nekem Albert illatától csak olyan emlékek tolúltak a fejembe, amikor vigasztalt vagy épp, mint most, bűntudatom volt. Kellemetlen érzés, bűnbánóan néztem a zöld szemeibe.
- Ne, Caro, ne nézz így rám… - mondta, miközben elfordult tőlem – Te, egy hercegnő vagy, nem engem kell meggyőznöd!
- Hogy mi vagy? – hangzott a kérdés a hátam mögül. Nagyszerű ezek szerint Casillas végig itt volt.
- Ne mondd, hogy nem tudja… - hangzott a mondat egy kényszeredett nevetés kíséretében Albert szájából.
- Hogy mit nem tudok? – Iker közben odaállt mellém és pillantása szinte röntgenként hatolt át rajtam.
- Bemutatom ő királyi fensége Caroline Sophie, Asztúria, Gerona, Párma és Viana hercegnéje, Mountblanc hercegnéje, Cervera grófnéja és Balaguer Ladyjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése