13. fejezet

Nos, kedveseim, arra az elhatározásra jutottam, hogy az előző fejezet azonnali folytatásért kiált és mivel tudom, hogy jövőhéten egy csöppnyi időm sem lesz a folytatásra ezért gondoltam megleplek titeket! :) Nagyon-nagyon várom a véleményeteket! És persze BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kedves David Villa!!! :) http://www.youtube.com/user/davidvilla7com?blend=21&ob=5 Puszi!

Reggel arra ébredtem, hogy már nincs senki mellettem. Magamra tekertem a lepedőt és kibotorkáltam a nappaliba, majd megkerestem a földön fekvő táskámban a telefonom. Ahogy sejtettem, már volt egy pár nem fogadott hívásom, de úgy döntöttem, hogy a kínos beszélgetéseket, majd meghagyom reggeli utánra. Tanácstalanul leroskadtam a kanapéra és észrevettem egy kis cetlit a dohányzóasztalon.

Caro!

Bosque behívta a csatárokat egy kis megbeszélésre, menj vissza a szállodába, kb 1-re érted megyek és edzés után elviszlek ebédelni!
David

Nagyszerű! Zsongott a fejem a tegnapi pezsgőtől és az azt követő éjszakától, halvány lila gőzöm sem volt, hogy fogom megoldani a dolgokat. Sosem gondoltam volna, hogy én meg David valaha is… Persze nem azért mert ne lett volna isteni pasi, imádtam őt a hatalmas egójával együtt(és tegyük hozzá, hogy mostmár tudom, hogy mirefel volt akkora szája) de valahogy valószínűtlennek tűnt ez az egész. Mi lesz ezután? Lehetünk még barátok? És mi lesz Casillasszal? Jajj, mi lenne vele! Ott van neki a barátnője, nem kell foglalkoznom vele! Alberttel viszont annál inkább. A tegnapi éjszaka, ha másra nem is, de arra jó volt, hogy rádöbbenjek, egyáltalán nem érzek semmit iránta! Elhatároztam, hogy amint visszamegyek Madridba, véget vetek ennek az egész huzavonának Alberttal. Felálltam és visszamentem a szobába, amikor kintről ajtócsapódást hallottam.

- David, te vagy? – szóltam ki a szobából, de nem jött felelet, viszont közeledő lépéseket hallottam és a szoba ajtajában megjelent a teljesen ledöbbent Casillas. – Hát te meg? – nyögtem kétségbeesetten miközben próbáltam feljebb rángatni magamon a lepedőt. A barna hajú férfi értetlenkedve nézett rám.

- Hát ezt inkább én kérdezhetném tőled, ugyanis ez az én szobám is! – vágott vissza.

- De hát én azthittem, hogy csak David…

- Rosszul hitted! – a hangja mélyen szemrehányó volt. – Megkérdezném, hogy mit keresel itt, de nincsennek kétségeim – mondta gúnyosan, miközben végignézett a szobán, amit én próbáltam eltakarni, bár a szanaszét hagyott ágy, David pólója és az én ruháim a földön eloszlathatta minden kétségét.

- Nem tartozom neked magyarázattal!

- Igazad van, nem tartozol. – a hangja hideg és érzelemmentes volt, de a szemei dühös tűzben égtek.

- Amúgy meg, ha ez a te szobád is, akkor miért nem itt alszol? Vagy a kis plasztikcicával voltál? – a modora felbőszített, így mindenképpen vissza akartam neki vágni.

- Én sem tartozom neked magyarázattal. De ha már így megkérdezted, akkor igen, Sarával voltam. – rosszul esett, hogy ezt mondja. Rámnézett, megrázta a fejét, majd megfordult és tett pár lépést, de megtorpant és megállt. – Csak azt nem értem – fordult újból felém - hogy akkor mi a francnak teszed az agyad? Hah? Előadod nekem a szende kislányt, hogy te aztán nem adod könnyen magad, mert itt ez a csúnya focista és megbántja majd a kicsi lelkecskédet, errefel egy hónap múlva gond nélkül lefekszel az első szembejövő emberrel! – felemelte a hangját és ez csak mégjobban felidegesített.

- Na idefigyelj Casillas, az az ember akin nem lehet eligazodni, az éppen te vagy! Eljátszod itt a hősszerelmest, aztán megjelensz egy másik csajjal, aztán még aznap este úgy nézel rám, mint a véres rongyra, amikor egy férfivel beszélgetek, majd elhúzol megdugni a csajodat, aztán reggel meg megint nekemesel. Gondolkozz már el, hogy mit csinálsz, vagy éppen mit akarsz? Másrészről pedig David nem az „első szembejövő ember” – formáztam idézőjelet az ujjaimmal –hanem a barátom.

- Aham és hány ember a „barátod” még, mondd? Mert előszöris ott van az a szerencsétlen Albert, azthiszem vele voltál együtt, amikor lesmároltál, aztán tegnap este Torrest hülyíted, de mégis Villával bújsz ágyba? Nem tudom, hogy a ti köreitekben ezt hogy hívják, de mi a pórnép azt mondjuk az ilyen nőkre, hogy kúrva! – a szavai ostorként csapódtak végig rajtam, a szám kiszáradt, nyelni próbáltam, de a torkom csak kattant egyet.

(Dido -Here with me http://www.youtube.com/watch?v=PSu5nAQ7uZw&ob=av2e )


Nem voltam teljesen ura a testemnek, de odaléptem Casillashoz és teljes erőmből pofonvágtam. Bevágtam magam mögött az ajtót, ráfordítottam a kulcsot, majd az ágyra roskadtam. Az igazat megvallva nem az fájt a legjobban, hogy Casillas lekúrvázott, nem, inkább az, hogy a lelkem mélyén tudtam, hogy van igazság abban, amit mondott. Fogalmam sincs, hogy hol ronthattam el, egy aljas, számító kis dögnek éreztem magam. Azzal, hogy nem tudtam soha konkrétan igent vagy nemet mondani senkinek, nehogy megbántsam, mégis rádöbbentem, hogy így mindenkivel duplán megtettem. Elhatároztam, hogy amint vége ennek az egész Dél-Afrikai hajcihőnek és visszajutok Madridba rendbe teszem az életem és nem Casillas miatt, és nemis magam miatt, hanem mindenki miatt. Fogalmam sincsen, hogy hogy jutottam vissza a szállodába csak arra, hogy Daniel rettentően lecseszett és mérget vettem volna rá, hogy ha megtehetné bezárna a szobámba és soha többet nem engedne onnan ki. Igaza volt, neki is, mint mindenkinek, csak púp voltam a hátán. Ezt értem el én a fene nagy „jóságommal”. Délig ki sem mozdultam a szobából csak feküdtem az ágyban zenét hallgatva és fetrengve az önsajnálatban. Délben aztán erőt vettem magamon, lezuhanyoztam és felöltöztem,( http://www.polyvore.com/caro_az_eb%C3%A9den/set?id=40052055 )elhatároztam, hogy rendbeteszem az életem és Daviddal kezdem. Daniel húzta a száját, hogy már megint elmegyek, de láthatott valamit a szememben, mert nem tiltakozott sokáig és csak azt kötötte a lelkemre, hogy egyhelyben maradok. Megengedte, hogy David kocsijával menjek és megígérte, hogy megvár majd a saját autójában, amíg tart az ebéd. Pontban egykor lementem a szálloda elé, pár perc múlva David is megérkezett egy fekete Audival. Kipattant az autóból és kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is visszaszállt.

- Nagyon csinos vagy! – nézett végig rajtam.

- Köszönöm! – mondtam zavartan - Nah, akkor merre lesz a menet? – kérdeztem. Látszott rajta, hogy ő is zavarban van egy kicsit.

- Hát ajánlottak egy jó kis éttermet nem messze innen, nem túl nagy a választék, de legalább csendes és nem lihegnek a nyakunkban az újságírók. – beleegyezően bólintottam, majd elindultunk. Az úton nem esett sok szó közöttünk, tekintve, hogy mindössze tíz perc volt.

Kellemes kis hely volt, barna fa bútorokkal, kockás terítőkkel és halk andalító olasz zenével. Egy félreeső zugban foglaltunk helyet, egy segítőkész pincér pedig már azonnal ott is termett. Jó nagy szemeket meresztgetett ránk, de biztos voltam benne, hogy csak Davidot ismerte fel. Feszengve ültünk egymással szemben, ilyen az öt éves ismeretségünk során még egyszer sem fordult elő. Ránéztem Davidra és észrevettem a száján egy kis sebet és fel is volt egy kicsit dagadva.

- Mi történt a száddal? – kérdeztem.

- Áh semmi, csak edzésen Casillas véletlen fejberúgott a labdával – vetette oda hanyagul mosolyogva. Aham, persze, véletlenül. Na ez már azért mindennek a teteje! Az okés, hogy engem bánt, de hogy Villát, aki igazán nem tehet semmiről!? A lehangoltságom helyét azonnal átvette a harag.

- Nem zavar, ha rágyújtok? – kérdeztem, miközben idegesen kutattam a cigisdobozom után. Villa megrázta a fejét és zavartan játszadozott a terítővel. Megvárta míg rágyújtok, majd vett egy nagy levegőt.


- Figyelj Caro, tudom, hogy nekedis legalább annyira fura, ami tegnap este történt, mint nekem és nem akarom, hogy emiatt megszakadjon a barátságunk – bólintottam, ezt én sem akartam, de tudtam, hogy mégsem tehetünk úgy mintha nem történt volna semmi. – fogalmam sincs, hogy mit kell ilyenkor mondani, velem úgymond csak megtörténnek az ilyen dolgok és sosincs semmilyen következménye, de ez most más. – David nem nézett fel csak folytatta – te eddig szinte a legjobb barátom voltál és sosem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténik, bár tudom, hogy állítólag férfi és nő között nincs barátság – erre kicsit elmosolyodtam, de nem szóltam közbe, hagytam, hogy folytassa, időközben kihozták a rendelést, de egyikünk sem nyúlt hozzá. – nem tudom, hogy neked jelentett-e valamit a tegnap este, de…

- David, nem kell magyarázkodnod, ami történt megtörtént – vágtam közbe – ne érezd magad kellemetlenül, ha akartuk bármikor leállhattunk volna, de nem tettük…

- Jajj, Caro, hát pont ezaz, nem tudom, hogy ez hogy megy, vagy hogy mit kell ilyenkor mondani, de nekem ez több volt, mint puszta szex – ez a mondata megdöbbentett. – azt hiszem én többet akarok tőled – zavartan dörzsölgette a nyakát és lassan rámnézett. Én először csak tátogni tudtam.

- Én..én…

- Nem kell semmit sem mondanod, ha akarod elfelejthetjük az egészet, de…

- Nem akarom elfelejteni – a szavak csak kicsúsztak a számon, mielőtt végigondolhattam volna, hogy mit is mondok.

- Egész délelőtt azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha mi… ha mi szóval… hogyha mi nemcsak mint barátok lennénk együtt. Eszméletlen csaj vagy én meg irtó jó pasi…jójó csak vicc – tette, hozzá, mikor látta, hogy megforgatom a szemem – és jól is érezzük magunkat együtt és a szex is jó, mint kiderült – mondta vigyorogva – szóval. Na, mit szólsz? – David kérdésénél jobban, már csak a saját válaszomon lepődtem meg jobban.

- Rendben David, vágjunk bele! Lesz, ami lesz!