Kis ízelítő

Holnap délután körül hozom nektek az új részt, már készen van csak kicsit még átolvasgatom és kibővítem. Addig itt ez a kis előzetes, hiszen arra szavaztatok a legtöbben, hogy szeretnétek ilyet. Tudjátok én pedig mit szeretnék? Sok-sok kritikát, észrevételt, megjegyzést, hogy hogy tetszik az, amit én itt összefirkálgatok nektek a magam (és remélem) és a ti szórakoztatásotokra. Sajnálattal olvasom, hogy néhány író alkotói válságban szenved, mint például egyik személyes kedvencem Rose is. Csak annyit nektek, hogy kitartás, és hogy a rosszat mindig követi a jó és a nyáriszünet :) (bár nekem az még kicsit odébb van) Jó olvasást és puszi nektek!

***

- Hm? – pillantottam fel rá.
- Csak csúnya, ha egy lány cigizik. Főleg egy ilyen szép lány. – mosolyodott el egy kicsit. Nyeltem egyet és a gyomrom begörcsölt. Csak a piától, csak a piától… zakatolt az agyamban. Hanyagul vállat vontam és kifújtam a füstöt. Mit érdekel engem, hogy mit mond, igazából semmi közöm hozzá. – Szóval ismered Unait? – próbált beszélgetést kezdeményezni, miközben a tarkóját vakargatta. Nagyon édi volt. Én meg nagyon részeg.

- Jaja, együtt járunk világpolitikára és a múltkor megpróbált felszedni. – vigyorogtam.
- Csak a mondat első felén lepődtem meg, de örülök, hogy újabban már ízlése is van. – Na bumm, megint egy bók. Váh, idegesít!!!

- Ezt bóknak veszem jó? – vigyorgok ő pedig rábólint, közben pedig ismét belém csap a felismerés.
- Basszus te vagy az, aki a múltkor megmentette az életem nem? –Jajj mekkora egy balfasz vagyok! Isteneeem!!! Karba teszi a kezét és végigsimít az arcán.
- Öhm… nem kell felfújni, csak úgy ott voltam. Örülök, hogy jobban vagy. – motyogja zavartan.
- Jókor jó helyen, és akkor előbukkant a herceg fehér lovon… - motyogom magam elé.
- Ó köszönöm kis Hamupipőke – mosolygott és most rajtam volt a szemöldökráncolás sora.
- Elhagytad a cipőd – emlékeztetett.
- És most akkor mi lesz? Felpróbálod a lábamra, hogy kiderüljön én vagyok-e a hercegnőd? – basszus mit csinálok? Flörtölök vele, de kit érdekel, kibújtam a cipőmből és kinyújtottam a lábam, miközben sikerült majdnem hanyattvágnom magam.
- Te vagy? – nézett rám fürkésző szemekkel, mire én akkorát nyeltem, hogy sikeresen az orromon jött ki az összes füst, na ebből most volt elég én erre nem vagyok felkészülve és részeg is vagyok. Elnyomtam a csikket és felpattantam.
- Szerintem induljunk be, már biztos keresnek – mondtam gyorsan, majd meg sem várva a válaszát elindultam befelé.