MEGLEPETÉÉÉSS :)

(Caroline a buliszerelésben)
Íme a harmadik fejezet. Várom a véleményeteket! Puszi!

3. fejezet

Bár Madridban születtem és életem javarészét itt töltöttem, mégis meglepetéssel tört rám minden nyáron a felismerés, hogy : Basszus lehetne ennél még melegebb? Ez egyszerűen kibírhatatlan, legalább negyven fok volt árnyékban pedig éppen a medence partján fekszem és még így sem bírom elhinni. Az agyműködésem teljesen lelassult, könyörgöm, hogyan írhatnék szakdolgozatot - ami jelentős agymunkát kíván - ilyen időben? Az ölembe húztam a laptopom és arra gondoltam, hogy kikapcsolódásképp, átböngészem a mailjeimet. Reménykedtem, hogy Adela már teljesen megfeledkezett a ma esti buliról, de ahogy a bejövő üzenetekre kattintottam ez az aprócska reményem is szertefoszlott.

Feladó: Adela Hernandez
Tárgy: Partypartyparty

Rá se kattintottam, az érdeklődésemet inkább egy másik üzenet keltette fel. A tárgyhoz csak annyi volt beírva: A világ legrosszabb sofőrjének - elvigyorogtam magam, már meg sem kellett néznem a feladót.

Kedves Te!
Még mielőtt teljesen megfeledkeznél Rólam és az Én elbűvölő személyemről – az én kis egóvilágbajnokom - tájékoztatnálak, hogy ismét a városban vagyok, tehát teljesen egyértelmű, hogy a mai napot velem kell töltened! Már vagy ezerszer hívtalak, de nem vagy képes felvenni azt a rohadt telefont… - és valóban, ahogy körbenéztem a mobilom nem volt sehol, biztos a szobámban hagytam – Ma 3-kor várlak, Nálam, ha ráérsz (ha nem akkoris) Lehet fel sem öltözöm…

Puszi mindenhova: Én

Ui.: Megtisztelő lenne, ha csinos lennél, mert elviszlek egy puccos helyre este, és ha gondolod villanthatsz megint bugyit 

Vááá… muszáj mindig emlékeztetnie… Az órámra néztem, ami éppen egy órát mutatott. Nagyszerű, még épp időben el tudok készülni anélkül, hogy kitörne a harmadik világháború. Összecsuktam a laptopom és még mindig vigyorogva felrohantam a szobámba.

***
- Figyelsz te rám egyáltalán? – szakított ki merengésemből Sergio hangja. Megint Rá gondoltam.
- Jaja… itt vagyok. – dehogy voltam itt.
- Négy nap múlva lesz a nagy meccs,utána VB, szóval ez az utolsó alkalom, hogy kicsit ki tudjuk ereszteni a gőzt. Nincs kifogás, el kell jönnöd ma este. Itt lesznek a többiek is, nagy buli lesz.– sóhajtottam, tudtam, hogy nincs kiút, így hát rábólintottam, Sergio pedig mint aki jól végezte dolgát hátbaveregetett majd felállt és a zuhanyzó felé indult a nyakamba vettem a törölközőmet és én is utána mentem.
***

Lemondóan álltam a gardróbom közepén, körülöttem széthajigált ruhadarabok. Miért van az, hogy hiába van az ember lányának több tonna ruhája, mégis épp a megfelelőt nem találja sosem. Viszont, ha ebből a logikából indulunk ki, azt kell felvennem, amit legelőször elővettem. Feltúrtam a ruhahalmokat és kiszedtem, az először a kezemben tartott fekete ruhát. Elegáns volt, mégis szexi és épp elég hosszú ahhoz, hogy most megússzam a bugyivillantást. A sminkeléssel nem sokat törődtem, kihúztam a szemem, raktam fel egy kis szempillaspirált meg egy kis szájfényt és már kész is voltam. Negyed három, tökéletes időzítés. Hívtam egy taxit, mivel egyrészt nem akartam, hogy a kedves egóbajnokom a vezetési stílusommal cukkoljon, másrészt sokkal egyszerűbb volt így. Bedobáltam a kistáskámba a túlélőfelszerelésem és vetettem egy utolsó pillantást a tükörképemre, nagyszerű, ennél már úgyis csak rosszabbul fogok ma kinézni.
A taxi nagyjából 20 perc múlva fékezett le a megadott cím előtt, fizettem, majd kiszálltam az autóból, ami gyorsan elhajtott. Hatalmas és modern ház volt, nagy üvegablakokkal és halványsárga falakkal. Az előkert szépen el volt rendezve és egy kis kövekkel kirakott ösvény vezetett a bejárati ajtóig, amin fel is mentem. Háromszor csöngettem, mikor végre kinyitották az ajtót.

- Jó napot! Egoista énvagyokavilágközepe és a legjobbpasiaföldön úrhoz van szerencsém?
- Sajnos nem, épp most ment ki a kertbe, hogy ott várja a hisztispicsa nekemsenkisejó borsószemkirálykisasszonyt – mondta, tökéletes fapofával mire mindketten elröhögtük magunkat.
- David! – majd egy ugrással a nyakába vetettem magam, ő pedig becsukta mögöttünk az ajtót. Végig a nyakába csimpaszkodtam, úgy vitt be a nappaliba és döntött le a kanapéra.
- Na miújság kicsi lány? Ennyire meghatott a találkozás? – oldalba böktem.
- Énis örülök hogy látlak David Villa, és annak is, hogy nem változol… Mik a terveid mára? Kb 10-ig érek rá, aztán mennem kell a Sueno-ba különben Adela kinyír. – hadartam.
- Nagyszerű! Azthiszem veled tartunk.
- TartuNK? Mi ez a királyi többes? – húztam fel a szemöldököm.
- A királyi többes a te asztalod… Amúgy nagyon dögös vagy… látod, tudsz te, ha akarsz… - kinyújtottam a nyelvem, mire elkezdett vigyorogni és az ölébe húzott, hagytam magam. Jó volt újra látni, imádtam és csodáltam ezt az embert, letörhetetlen jókedve és hiperaktivitása miatt.
- Nem válaszoltál a kérdésemre… Kik azok a Tartunk?
- Én és pár csapattársam. Ma lesz egy kis ereszd el a hajam, tudod ma van az utolsó szabad esténk a döntő és a vb előtt… utána újra be kell szállni a mókuskerékbe, bár ezt neked hiába mondom. – Igaza volt, nem értettem a focit és nem is szerettem, de mivel David a barátom volt, ezért az utóbbi időben néha rávettem magam, hogy megnézzek egy-egy meccset, ami valahogy mindig vagy alvásba, vagy olvasásba fulladt.
- Hé, már egészen okos vagyok fociügyileg, tudom mi az a csel…
- Les…- javított ki.
- Naja, az. De amúgy mindegy, a meccseken úgyis az a kedvenc részem, amikor a végén leveszitek a mezt.
- Ha gondolod most is levehetem neked a pólómat…
- Ó… megtennéd, már így is csalódott voltam, hogy fel voltál öltözve mikor megjöttem. – néztem rá bociszemekkel.
- Persze, de akkor te is leveszed… - vigyorgott és elkezdte felfelé húzni fehér pólóját.
- Naja, álmodj királylány… Na és mondd, lesz egy-két jó pasi közöttük? – váltottam csevegő hangnemre.
- Nem, sajna ki kell ábrándítsalak, én vagyok a legjobb a csapatból. Amúgy mi van Alberttel? Még mindig húzod szerencsétlent?
- Én…??? Ő húz engem. – sóhajtottam színpadiasan.
- Ó, lemaradtam valamiről? Azt hittem csak húzna…
- Jajj, dugulj már el. Mi a terved akkor most?
- Piáljunk és nézzünk pornót!!!
- Piázós rész oké, többit majd utána meglátjuk.
- Okés, akkor hozok valamit inni. Mit kérsz? Jah amúgy 7-re megyünk kajálni.
- Akkor most ne igyunk vagy mi?
- Dehogynem! Egy csapattársam jön értünk.
- Faja, akkor vodkát kérek.
- Mi mást, Lady Finlandia? – rávigyorogtam, mire ő elment a konyhába én pedig hátradőltem a kanapén és lerúgtam a cipőmet. David pillanatokon belül visszatért egy üveg citromos Finlandiával és két feles pohárral.
- Mesélsz közben? – néztem rá csillogó szemekkel.
- Jajj drágaság, már vagy hatszor hallottad a Hófehérkét – pöckölte meg az orrom, mire én lerántottam magam mellé a kanapéra és elkezdtem csikizni, hiba volt, mert sokkal erősebb volt nálam és pillanatok múlva már én voltam a szenvedő alany, a ruhám kivágása pedig szépen megindult és csak milliméterek választották el attól, hogy teljesen lecsússzon.
- Oké-oké, megadom magam- tettem fel a kezeimet zihálva, mire David diadalmasan elengedett és kibontotta az üveget, majd töltött mindkettőnknek.
- Húzóra! – adta ki a parancsot, koccintottunk és mindketten leküldtük, éreztem, ahogy a számban még jéghideg ital a nyelőcsövemen lefolyva végigégeti a testem, beleborzongtam. – Meg sem állunk az üveg végéig. – az órámra néztem.
- Hát, végülis még van egy óránk.

Bő háromnegyed óra és másfél üveg vodka múlva arra eszméltem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre, miközben én pedig Davidon feküdtem, aki üveges szemmel meredt a tévéképernyőjére és kacarászott, holott az be sem volt kapcsolva.

- Nyizsdmárkijazajtót – hallottam a saját hangom.
- He? – fordult felém David és közben felnevetett amibe én is bekapcsolódtam.

Lépteket hallottunk a bejárati ajtó felől. És pár pillanat múlva egy hitetlenkedő szempár meredt ránk. Nagyon gyászos látványt nyújthattunk, mert arcát a tenyerébe temetve sóhajtott egyet.

- David Villa, te barom, mondtam, hogy legalább estig ne csinálj semmi marhaságot. Ki ez a csaj? – David az illetőhöz fordult, aki meglehetősen ismerős volt… de honnan a francból, basszus be vagyok lassulva…
- Sergio, ne rinyálj már… Ő itt a barim Caroline!
- Cső! – intettem neki, majd visszahanyatlottam David ölébe.
- És mi lesz a bulival? – kérdezte a srác.
- Hát megyünk nem? – David megbökte a vállam, mire feltápászkodtam és lesimítottam a hajam, majd vigyorogva V betűt formáztam az ujjaimból.
- Naná! – próbáltam felállni, több-kevesebb sikerrel, és a srácra néztem. – Figyelj már, ha már úgyis itt vagy, segíthetnél elmászni a kocsihoz vagy valami. – mire odajött és megfogta a karomat én belebújtam a cipőmbe és a másik férfira néztem, aki még mindig a kanapén ült. – Na mi lesz Villa? Indulhatunk? – bólintott és meglehetősen könnyedén talpraugrott. Csaló! A két férfi ( vagyis inkább csak az egyik) segített ki a lakásból, a friss levegő, ami már sokkal kellemesebb volt, mint napközben, kicsit javított a helyzetemen és már a dolgok is stabilabban álltak. Egy hatalmas fekete Audi parkolt a ház előtt – David kinyitotta a hátsó ajtót, Sergio vagy ki pedig segített beszállni a kocsiba. Sajnos elég magasra kellett fellépnem így természetesen beleakadtam és kecsesen landoltam a hátsó ülésen, pontosabban belefejeltem valaki térdébe. Fájósan dörzsöltem a homlokom, miközben a „támadómat” kerestem, meglepetésemre egy ismerős barna szempár nézett vissza rám.